2017. március 10., péntek

Roald Dahl: Matilda három csodája


Egy angol falucskában él szüleivel és Misi bátyjával a csöpp kis Matilda. Fekete haja van, barna szeme – és világraszóló nagy esze.

Kedvenc idézetek: kattints IDE 
Kedvenc karakter: Matilda, Édess kisasszony

Borító: én személy szerint nagyon szeretem ezt a borítót, bár az újfajta kiadás is nagyon szép, nekem ez nőtt a szívemhez
Történetvezetés: lineáris, könnyed szövegezéssel, vicces, szórakoztató, olvasmányos

Végkifejlet: én kissé úgy érzem, hogy hirtelen lett lezárva, és ha belegondolunk, így tuti nem lehetne, vannak törvények és rokonok stb… De hát én felnőtt vagyok, a gyerekeknek ez valószínű nem fontos.

Elhatároztuk Dórival, hogy közös olvasás keretében kezünkbe vesszük ezt a könyvet. Nekem újraolvasás volt, neki új élmény. Kisgyerekként olvastam először ezt a könyvet, ebben a kiadásban, és nagyon megragadt bennem, hogy pirosak a betűi. Akkoriban imádtam a történetet, de már nem emlékeztem, hogy hogy is volt pontosan.

Hát azt kell mondjam, hogy most is nagyon szerettem Matilda, az okos kislány történetét. Mindamellett így felnőtt fejjel már észrevettem a hibáit is. A történet Matildáról szól, akit a családja nem igazán szeret, és nem segíti őt a fejlődésben, sőt, inkább hátráltatja. Nagyon eszes, magától megtanul olvasni, és keni-vágja a matematikát már öt évesen. Bekerül az iskolába, ahol már első nap felfigyel a képességeire tanára, Édess kisasszony, aki mindent megtesz, hogy Matilda megkapja a képességeinek megfelelő oktatást, ám akadályokba ütközik. Közben fény derül a tanító néni sanyarú sorsára is, ami miatt pedig Matilda siet a segítségére. Hogy happy end lesz-e a vége? Ahhoz, hogy meg tudd, el kell olvasnod a történetet.

Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon értékes gyermekkönyv, biztos, hogy a gyerekem kezébe adnám, fontos dolgokat közvetít. Nekem azt az üzenetet adta át, hogy ha valamit nagyon akar az ember, és azért mindent megtesz, képes az akadályokon túllendülni. Valamint, hogy a karma mindenkit utolér. Nekem szerencsére ilyen szintű iskolai bántalmazásban sem részem nem volt, se nem hallottam senkitől. Valószínű ilyen már nem is fordul elő a mai modern világban, remélem. Viszont hiányoltam a végéről a büntetést. A rossz embereket nem ért el a vég, vagy legalábbis nem úgy, ahogy megérdemelték volna. Bár gondolom, ha Roald Dahl ezt akarta volna közvetíteni, akkor úgy írja meg, biztos megvolt vele a célja. Felnőttként a végével még az volt a problémám, hogy nem egészen hihető, mert vannak még rokonok meg törvényes eljárás, tuti nem így zajlana a való életben, de persze, tudom, hogy nem én vagyok a célközönség, ezt nem is rovom fel hibának, csak megjegyzem.

A könyv tele van olyan mondatokkal, amik gyerekként nem tudom, hogy feltűntek-e, de Ordass kisasszony és Matilda apja is olyan beszűkültek és gonoszak, hogy az valami hihetetlen. Elképesztő, hogy Matilda ilyen kislányként is túl tudott lendülni azon, hogy az apja egyfolytában lenézi azért, mert lány. Ha lány vagy nem lehetsz okos. Azt végképp nem értem, hogy egy ilyen nő, mint Ordass kisasszony, hogy került az igazgatói székbe. A gyerekek viszont tényleg olyanok, mint amilyennek a gyerekeket elképzelem. Matilda bátyja, Misi, egyáltalán nem gonosz, ő csak nagyon szeretne az apja kegyeiben járni, szeretne jó fia lenni, és hát ki ne szeretné, ha az apja büszke rá? Matilda barátnője pedig hős szeretett volna lenni, kitűnni a többiek közül és jót cselekedni! Nem az hajtotta, hogy rossz gyerek legyen, hanem hős! Szerintem mindenki elképzelte már, milyen érzés hősnek lenni! Matilda pedig olyan okosan babrált ki az apjával több alkalommal is! Mindemellett nem örülnék neki, ha az én lányom ilyeneket találna ki, és ha bosszút találná a megfelelő megoldásnak bármire.

Amivel leginkább problémám volt, az az illusztrációban rejlik. Volt két kép is, ami nem követte a könyvben leírtakat. Apróságok, de nekem feltűntek és zavartak. Az egyik: le van írva, hogy az igazgatónő jobb karjával felemelte a gyereket, a képen pedig a bal karjával van ábrázolva a jelent. A másik, rá négy oldalra: úgy zajlik a jelenet, hogy egy másik gyereket két fülénél fogva megemeli Ordass kisasszony, a képen pedig csak egy kézzel van lerajzolva.

Még mindig fontos helyet foglal el a szívemben ez a történet, nagyon drukkoltam Matildának, Édess kisasszonynak és az osztály többi tagjának, hogy jól jöjjenek ki a történet végére! Egy könnyed délutáni olvasmánynak tudnám mondani, a maga 176 oldalával hamar ki lehet olvasni. Egyszer szeretném az új kiadásban is elolvasni. Ami számomra negatívumként lejött, az illusztráció, és az, hogy felnőtt fejjel én már túlgondolom a könyvet, nem számítom fel hibának. Ami miatt levonok egy fél csillagot, az csak az, hogy megérdemelték volna a megfelelő büntetést a végén.

Nálam ez a könyv 4,5/5.



források:
Gif
Ordass kisasszony
Matilda és Édess kisasszony

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése