Lev Grossman: A varázslók (A varázslók-trilógia 1.)

A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg.

Kedvenc idézetek:

„Ha hallucinálok, akkor brutálisan jó a képfelbontás – gondolta.”

„…) szerintem azért vagytok varázslók, mert boldogtalanok vagytok. Egy varázsló azért erős, mert érzi a fájdalmat. Tisztán érzi a különbséget aközött, amilyen a világ, és amilyenné ő tehetné. Vagy mit gondoltok, mi az a valami, amit a mellkasotokban érzetek? Egy varázsló azért erős, mert jobban szenved a többieknél. A csalódásokból születik az ereje.”

Kedvenc karakterek: nem kedveltem meg igazán senkit, az antarktiszi pasi egész érdekes volt

Borító: Nagyon tetszik a borító, mind a három köteté, viszont nálam a „ne ítélj a borító alapján” csapdájába esett a kötet

Végkifejlet: Függővég, de totál új sztori lesz a következőben

Moly.hu, Kiadó: Agave Könyvek, 2015, 442 oldal

Mikor megismerkedtem a moly.hu közösségi oldallal rengetek könyv zuhant hirtelen a nyakamba. Ezzel a könyvvel is akkor találkoztam először. Megfogott a borító, akkoriban jött ki a tv sorozat is, mindenhonnan megtalált. Azután telt múlt az idő, és rájöttem, hogy én ezt mégsem akarom elolvasni. De jött a Könyvklub, amikor is megszavazták/megszavaztuk ezt a könyvet. Ez én és a könyv rövid története. A könyvklubról IDE kattintva kaptok bővebb információt, IDE kattintva pedig eléritek a már elkészült értékeléseket! A mostani fordulóban fantasy könyveket fogunk olvasni május és augusztus között, az első három hónapban megadott műveket (május: Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája, június: Lev Grossman: A varázslók, július: Naomi Novik: Rengeteg), augusztusban pedig szabad a vásár. Nézzetek be a linkekre, nézzétek meg a többiek bejegyzését is, amik folyamatosan kerülnek fel a Mini Könyvklub oldalára.

Nagyon tartottam ettől a könyvtől. Még most sem tudom, hogy leültem bejegyzést írni, hogy hova is fog ez az egész kilyukadni. Tudjátok, hogy van az az érzés, mikor elkezdesz valamit és minden más érdekesebb! Nagyon érdekes videók vannak Youtube-on, a molyon is mindenki milyen érdekes posztokat rak ki, hopp a bejegyzés, írok két mondatot, aztán megint letálcázok. Őszinte leszek, konkrét könyvértékelő videókat/értékeléseket nem olvastam azelőtt, hogy olvastam a könyvet, de nagyon vegyes behatások értek. Vagy nagyon tetszett az embereknek, vagy nagyon nem. És hát annyi jó könyv van a világon, az ilyen könyvekre már nem utazom, majd talán egyszer újra elkezdek ilyen könyveket olvasni. Úgyhogy eléggé tartottam tőle, hogy nekem ez nem fog tetszeni.

A történet középpontjában Quentin áll, akit felvesznek egy titkos egyetemre, ahogy nem épp közgazdaságtant tanítanak. Varázslókat képeznek ki. Barátokat talál, éli az egyetemisták kissé kicsapongó életét, tanul. A barátaival egy hatalmas dolgot fedeznek fel, ami megváltoztatja az életüket.

A történetről alapesetben nem éri meg többet írni, mert az már elég spoileres lenne. Azt szeretném leszögezni, hogy nem utáltam a könyvet, de nem is tetszet. Az első 50 oldalon annyira vontatott volt az egész, hogy háromszor bealudtam rajta. Lassan folydogáltak az események, az egészről sütött egyfajta komor letargia. Quentin nagyon sokszor negatívan látta saját magát, a környezetét és nem hitte el, hogy ez az egész megtörténik. Már egy éve járt az egyetemre, tudott varázsolni, és még mindig azon volt fennakadva, hogy hát ez az egész nem is lehet igaz, biztos csak álmodik, vagy megőrült. Hm. Egy idő után azért ez kezdett unalmassá válni.

Több ponton is problémám volt a könyvvel. Főhősünk úgy van beállítva, mint egy nem megértett zseni, aki olyan okos, hogy nála okosabb a világon nincs, aztán bekerül ebbe az egyetemi felvételibe, meg az egész egyetemre, és végig az az érzésem volt, hogy ő nem is okos, csak szorgalmas. A való világban pedig matekversenyeket nyer, meg külön tanrendet állítanak össze neki. Aztán meg kiderül, hogy nem tudja belőni, hol van Illinois állam? Nem kell mindenkinek mindenhez érteni, de azért szerintem ez az okos téma túl volt tolva.

Attól még nem lesz valami felnőtt regény, hogy le van írva benne, hogy ki hogy hova milyen színűt vizel, hogy mindenki állandóan iszik és szexel. Mindenki mindenkivel, gruppen, minden, amit el tudsz képzelni, sőt, még annál is több. Szerintem egy felnőtt regény attól lesz felnőtt regény, hogy olyan témákat boncolgat, ami nem merül ki a szerelemben és a tinik lelkét érintő egyéb problémákban. Nem mondom, hogy ebben a regényben nem foglalkoztak felnőttes témákkal, sok mélyebb dolog volt benne, mint önmegvalósítás, önértékelés, helyünk a világban, de úgy volt tálalva, hogy engem nem ragadott meg. Sok helyen nagyon gyerekesnek is találtam az egészet, a történetet is, az embereket is.

Quentin egész személye unszimpatikus volt, nem volt jó neki semmi, nem tudta értékelni azt, amit kapott, mindenben csak a rosszat látta. Olyan dolgokat tett, amit nem kellett volna, és mikor ugyanez megtörtént vele, nem tudta reálisan látni a dolgokat, eszébe sem jutott, hogy ő pontosan ugyanazt csinálta! Egyik szereplő sem tett semmi olyan dolgot, amivel akár egy ici-picit is azonosulni tudtam volna. Így azért nehéz pozitívan értékelni egy könyvet.

Itt lesz egy pici spoiler, amit letakarok, ezt csak azután olvasd el, ha már olvastad a kötetet: Az egész Filloryban történt dologgal kapcsolatban olyan érzésem volt, mintha Lev Grossman az Alice csodaországban-ból merítette volna az ihleteit. Sőt, olyan érzésem volt, mintha drogos behatás alatt írta volna meg az egész jelenetet. Szerintem sok helyen logikátlan volt és túltolták a varázslós, varázslényes, erőszakos dolgokat. Nekem túl sok volt a véres jelenet is meg a fantáziálás is.

Az tetszett a könyvben, hogy nem húzták az időt. Végignéztük az egész egyetemi éveit, és még utána is elég sok idő eltelt, és a fő cselekmény lezárta után is történtek még események. Szeretem, ha egy könyvnek nincs vége a nagy epikus jelenet után, hanem még látunk következményeket is. Egy pár oldalon keresztül az epikus jeleneteket is élveztem, volt egy olyan 10-20 oldal, ami kifejezetten tetszett.

Összességében látom azt, ami másoknak tetszik, elég egyedi a stílusa, és van benne olyan téma, amiről mások nem szoktak nagyon írni. Viszont nekem ez így sok volt, sok sötétség, semmi világosság. Erőszakos, letargikus történet, nem szerethető karakterek, engem nem vett meg magának.  A legszomorúbb az egészben, hogy az egész könyv nem érte el nálam, hogy akár egy oldal erejéig is érdekeljen, hogy kivel mi történik. A tv sorozatnak azért majd adok egy esélyt. A remény hal meg utoljára.

Nálam ez a könyv 2/5.

Forrás:

1. kép 2. kép 3. kép 4. kép