Könyvfüggők problémái Book Tag

Sziasztok!

Azt hiszem, ilyen még nem is fordult elő a blog történetben! Képzeljétek, addig sikerült várnom egy tag kitöltésével, míg ketten is felkértek rá. Így már nem húzhatom tovább a dolgot! Az első Dorka volt, az Anya olvas blogról, második pedig Wandamaci, a Wandamaci (könyv)birodalma blogról. Mindkettőtöknek nagyon köszönöm a felkérést! A lányok válaszait a blogjuk nevére kattintva érhetitek el. Ez a tag az olvasási szokásaimról fog szólni, ezáltal is talán egy picikét jobban megismerhettek engem.

Van kismillió olvasatlan könyved. Hogyan döntöd el, melyiket olvasod el legközelebb?

Ha a Mini-könyvklubos vagy az ifjúsági könyves kihívást még nem teljesítettem, akkor általában azok élveznek előnyt. Viszont, ha azokhoz annyira nincs kedvem, akkor inkább nem erőltetem, mert annak csak rossz vége lesz. Akkor a könyvtári vagy a polcomon lévő olvasatlanok közül választok egyet hangulatomtól föggően.

Már elolvastad egy könyvnek több, mint a felét, de nem tetszik. Folytatod, vagy abbahagyod?

Nem olvasom el. Igazából már szerintem a feléig se jutnék el. Idén januárban megfogadtam, hogy csak azért, hogy elolvassak egy könyvet, vagy azért mert kihíváshoz kell, de nem tetszik, nem fogok. Tavaly túl sok rossz tapasztalatom volt ilyenekkel. Annyi jó könyv van a világon, de még a polcomon is, nem kell az időmet erre vesztegetni. Főleg, hogy az ilyenek miatt megy el az ember kedve az élettől is, nemhogy az olvasástól. Ezt nem kockáztatom meg.

Közeledik az évvége és még mindig nagyon távol vagy az olvasási listád teljesítésétől. Mit teszel?

Szomorúan konstatálom, hogy idén nem sikerült belőnöm a realitás határát. Már most tudom, hogy nem lesz meg az idei évre kitűzött Goodreadses irányszám, de nem fogok nekiállni rövid könyveket olvasni, hogy meglegyen. Haladok, ahogy jólesik. Tavaly majdnem megvolt a 100 könyv, idénre csak 80-at gondoltam, most tartok kicsit a felén túl. Azt nem vettem számításba, hogy tavaly sok 100 oldal alatti vagy környékit olvastam, ami azért megdobta a darabszámot. Inkább az oldalszámra leszek kíváncsi év végén.

Egy könyvsorozatnak, amit imádsz, nem egyeznek a borítói. Hogyan kezeled?

A tartalom a lényeg. Nem mondom, hogy örömtáncot járok, kicsit kattogok rajta, hogy vajon miért lehet ez (khm… Csontszüret…), de különösebben nem zavar. A Magisztérium sorozatnak például képes voltam a harmadik részét angolul megvenni, ráadásul a fehér brit kiadásban, szóval engem aztán tényleg nem nagyon érdekel, hogy milyen a borító. Ha már megfogott, nem ereszt, akárhogy is néz ki.

Minden ismerősöd imád egy könyvet, amit te gyűlölsz. Kivel beszéled meg, aki szerinted a te oldalara állna?

Szerintem, aki olvas, ezt a kérdést kicsit furcsállja. Nem kell senkit sem a te oldaladra állítani. Lehet beszélgetni könyvekről, hogy kinek mi tetszett, mi nem tetszett, de azért mert én nem szeretem, miért akarnám más véleményét megváltoztatni imádata tárgyáról? Emberek vagyunk, nem csak a szemünk színe különböző, hanem a látásmódunk, a minket érő ingerek is. Ha én utálom a hupilila színt, de te imádod, attól még lehetünk nagyon jó barátok.

Nyilvános helyen olvasol, és nagyon felzaklat a könyv, annyira, hogy sírni kezdesz. Mit kezdesz magaddal?

Sírok. Jó, ne azt az „ugly-crying” állapotot képzeljétek el, hogy folyik szemem-orrom, de simán elpityeredek buszon is. Még jó hangosan ki is fújom az orrom. (Nem tudom halkan, sajnálom, kérdezd a szomszédot.) Általában kicsit kinézek az ablakon, hogy ne zokogjak fel hangosan, de aztán folytatom. Az ilyen részeket nem lehet félbehagyni!

Egy könyvnek, amit nagyon szeretsz, most jön ki a folytatása, de te már nem emlékszel egészen az előző részre/részekre. Mit teszel, újraolvasod az előző részt/részeket, vagy keresel róla egy összefoglalót a neten, vagy kihagyod a folytatást, vagy bestresszelsz… stb?

Semmit! Komolyan! Olvasom a folytatást. Nem vagyok újraolvasós típus. Általában, ha olyan részhez érek, amit nem értek, vagy úgy gondolom, hogy tudom kéne róla, akkor annak max. utánanézek, de ezt is hagyni szoktam. A sorozatfolytatásoknál a fontos dolgokat úgyis elismétlik legalább ötször a könyv alatt, így ezen nem szoktam kattogni.

Nem akarod kölcsönadni a könyveidet senkinek. Hogyan utasítod rendre udvariasan azt, aki mégis kölcsön akar kérni tőled egyet?

Ez rám pont nem jellemző. Boldog-boldogtalannak kölcsönadnám a könyveimet. Egyrészt azért, mert olyan emberek vesznek körül, akik figyelnek rá, másrészt kevés hely van a polcomon. Vagyis igazából nincs, az egyiken már így is két sor van, szóval jobb, ha nem nálam foglalj a helyet. De ha mindenképp vissza kéne utasítanom, egyenesen megmondanám, hogy nem adom oda, mert nem akarom, hogy baja essen a kicsikémnek. Az egyenesség és az őszinteség híve vagyok.

A hónapban már öt könyvnek kezdtél neki, és egyiket sem fejezted be. Hogyan jutsz túl az ezen az olvasási válságon?

Előveszek egy hatodikat, és elolvasom. Elég szerencsésnek érzem magam, velem még nem történt olyan, hogy olvasási válságba keveredtem volna. Az utóbbi két és fél – három évben lettem úgy igazán könyvmoly, és sikerült úgy olvasnom, hogy az nekem jó legyen. Ha olyan könyvet olvastam, amivel lassabban haladtam, vagy nem tetszett, és mégis elolvastam, akkor elkezdtem mellette egy másikat, amivel haladtam is. Aztán jól kiírtam vagy kibeszéltem magamból a nemtetszésemet, és olvastam egy jó könyvet.

Nagyon sok könyv jelenik meg mostanában, ami érdekel, és majd meghalsz, hogy olvashasd. Mit csinálsz? Hányat veszel meg ezek közül?

Attól függ, az év melyik szakában. Év elején és a könyvhét alatt majdnem mindet, így, az év második felében egyet sem. Szigorúan tartom magam a könyvvásárlási tilalmam ellen. Bár ma majdnem megszegtem. Shannara 2-4. részéig 100 Ft/db áron volt a könyvtárban. Nem vettem meg. Shame on me. Igazából nem volt hely a táskámban a többi könyvtől és nem volt nálam szatyor. Ez mentett meg. Megfogadtam, ha még legközelebb is ott lesz, az égi jel lesz, hogy megvegyem. Az első rész úgysem volt ott, nem jártam volna jól vele. Meg hát tényleg le voltak strapálva rendesen. Ha év eleje van, és vehetek könyvet, akkor általában az alapján szoktam szelektálni, hogy milyen a nemzetközi visszhangja a könyvnek, illetve a molyos figyeltjeimnek mennyire tetszik.

Végre sikerült megvenned a könyveket, amiket nagyon szerettél volna, és alig várod, hogy olvasd őket… de meddig hevernek a könyvespolcon, mielőtt ténylegesen el is olvasnád őket?

Hát azért egy-két hónapot valahogy mindig sikerül a polcon tartanom őket, mielőtt elolvasom, még akkor is, ha meghalok, hogy tudjam, mi történik benne. Ez a hátránya a könyvtári tagságnak. A könyvtári könyvekkel azért illene haladni, ami a polcon van, az jó esetben azért a birtokomban marad, ameddig én akarom. Ha két-három hónap alatt sikerül elolvasnom, már boldog vagyok. Szegény Lépcsők városa január óta vár olvasásra, a Kárhozott is már három, de még egyet biztos fog, pedig mindkettő nagyon érdekel, még mindig. Csak valahogy máshogy alakul.

Annyira jók voltak ezek a kérdések, még szívesen válaszolnék egy párra, ha lenne! Akiknek pedig a válaszai nagyon érdekelnek:

Abstractelf, Always Love a Wild Book,

Amalthya, Enchanted by Pages,

Liliane Evans, A művészet nyelve,

Van kedvetek felelni a kérdésekre?

Ha bárki kedvet kapott volna, amin amúgy egyáltalán nem csodálkoznék, mert baromi jók ezek a kérdések, töltse ki bátran, csak mutassátok meg nekem is, hogy lássam!

fejléc forrás: tumblr