Tara Altebrando: A távozás

Hat ötéves gyerek nyomtalanul eltűnik. Tizenegy év múlva öten közülük visszatérnek, de egyikük sem emlékszik arra, hogy hol voltak ennyi ideig, ki vitte el őket és miért.

Kedvenc idézetek:

„– Miért akarod, hogy ufók legyenek? – Scarlett ledobta magát az ágy lábához.

…

– Mert nem akarom elhinni, hogy egy másik emberi lény képes volt ezt tenni veled.”

„– Vissza akarom kapni az életemet.

– Akkor kezdd el élni.

– Könnyű ezt mondanod.

– Mert könnyű – vágta rá a lány. – Az embernek annyit kell csinálnia, hogy otthagyja a szar helyzetét vagy a terhet, amit hurcol.”

„A felejtés tudatlanságot jelent, sötétséget jelent, talán azt is jelenti, hogy újra és újra elkövetjük ugyanazt a hibát.”

Kedvenc karakterek: Lucas, Ryan

Borító: Nagyon passzol a sztorihoz, csillagos ötös.

Végkifejlet: Hagyott kérdőjeleket, de inkább elgondolkodtatóakat, nem hiányérzetet adóakat.

Moly.hu, Kiadó: Ciceró, 2017, 446 oldal, Eredeti cím: The Leaving (2016)

Amikor idén megjelent a könyv, nagyon kíváncsivá tett! Viszont egyáltalán nem az én zsánerem, gondoltam megvárom, míg a könyvtárunkban elérhető lesz, és kiveszem. Ám Niitaa, a Niitaabell világa bloggere volt olyan kedves és kölcsönadta nekem! Ami egy jó alkalmat biztosított számomra, hogy végre személyesen is találkozzam vele! Nagyon örültem ennek a találkozásnak, Niitaa az életben is olyan kedves, mint az online világban, jó, hogy most már arcot is tudok hozzá társítani! Az ismételt találkozás biztos, hogy nem marad el, valamikor vissza kell, adjam ezt a könyvet!

A történet egy floridai kisvárosban játszódik, ahonnan 11 évvel ezelőtt eltűnt 6 kisgyerek, három fiú és három lány. Ennyi év után hirtelen felbukkannak közülük öten, viszont nem emlékeznek arra, hogy hol és mivel töltötték ezt az időt. Még hatodik társukra sem emlékeznek.

Lesz több bonyodalom, baleset és találgatás, de az alaptörténet ennyi. Az egész eseménysorozat két hét leforgása alatt véget is ér. Napokra bontva kapjuk meg az eseményeket, három szereplő szemszögéből váltakoztatva. Viszont ennek a könyvnek nem a története az erőssége, hanem a lelki aspektusa. Mihez kezdenél magaddal, ha kiderülne, hogy tizenegy év kiesett az emlékeidből? A korábbi emlékeid túl régiek, már abból se sokra emlékszel. Akkor mégis ki vagy te? Milyen ember lehettél? Nagyon tetszett az a felvetés, hogy ha nincsenek emlékeink, attól még az érzéseink megmaradnak-e? Érezhetünk-e szerelmet olyan iránt, akiről nincsenek konkrét emlékeink?

Tara Altebrando

Aztán persze mikor valami baleset következik be, egyből gyanúsított lesz az egyikük, mivel nem ismerik, lehet, hogy rossz ember. Elindulnak a találgatások. Miért jöttek vissza? Miért most? Mi történt velük? Mi van, ha manipulálják őket? Mi van, ha hazudnak? Mind-mind nagyon érdekes felvetés.

Az elejéről kissé hiányoltam a nyomozós szálat. Valahogy a rendőrség, mintha nem is akart volna elindulni a forró nyomon. Vagy legalábbis nem volt szó róla. Úgy gondoltam ismerve az alapsztorit, hogy itt aztán nagy nyomozás és kutatás és katarzis lesz. A könyv feléig hiányoltam, aztán valahogy elvitte a dolgot az ár, és már más volt fontos, és ez tetszett. A végére megint beindult a nyomozás, de inkább a srácok, mint a rendőrség.

A vége pedig, ahova az egész kifutott, az valami zseniális. Én nem gondoltam ilyen végkifejletre, de nagyon valóságosnak tartom, hogy ezt akár meg is történhetne! Nem fogom lelőni senkinek a poént, de tényleg, szerintem zseniális lett.

A könyv felépítését tekintve kissé fura. A három szemszögből kettő A távozás áldozata. Nekik ilyen fura stilisztikai eszközökkel voltak tűzdelve a részeik. Ferde, esetenként kacsaringós szövegrészek, nagy részletek, random felsorolás két oldalon keresztül összevisszaságban, sötét nagy négyzetekben fehér szövegek, vonalkák, és hasonlók. Gondolom, hogy ezeknek feszültségkeltés volt a célja, vagy nyomatékosítani akarta vele az írónő, hogy nekik baj van az emlékeikkel.

Van pár dolog, ami nem tetszett a könyvvel kapcsolatban. Volt benne egy haláleset, és úgy érzem, hogy nagyon felületesen lett kezelve. Nem lett meggyászolva akkor. Megtörtént, volt róla nyomozás, aztán egy megemlékezés. De a család nem gyászolt. A másik dolog, ami nem tetszett, az az utalgatás. Nem szeretem ezt a fajta feszültség keltést, de ez a személyes véleményem, aki ezt szereti, annak úgysem lesz vele gondja. Ami viszont a legesleginkább nem tetszett, és a csillag levonás is majdhogynem teljesen ennek köszönhető, az az értelmetlen, felesleges és nagyon random instalove. Első látásra már megvolt a szikraeső, gyomorrángás, kirázott a hideg, de mitől? Mi ez az érzés? Úristen, ez szerelem! Jajj nem, jajj de! Ettől kissé forgattam a szemem. E nélkül is teljesen megállta volna a történet a helyét. Kissé olyan érzésem volt, mintha utólag tették volna bele a történetbe.

Összességében tudom ajánlani a könyvet mindenkinek, aki szereti a kicsit misztikusabb történeteket és nem zavarja egy kis instalove. Nem a cselekményen van a hangsúly, inkább karakterorientált a történet, de érdekes kérdéseket vet fel. A borító nagyon illik a sztorihoz, ezt nagyon eltalálták. Vonzza is a tekintetet és visszaadja a könyv hangulatát is. Nekem tetszett ez a könyv, szerintem érdemes elolvasni.

Nálam ez a könyv 4/5.

Forrás: írónő, fal