2018. január 4., csütörtök

Szirmay Ágnes: Szerelmre castingolva (Szappanopera 1.)

Ha a legjobb barátod a titkos szerelmed, akkor csapdába estél. Ha elcipeled magaddal egy tévésorozat szereplőválogatására, ne csodálkozz, ha más is meglátja benne, amit te már régen tudsz…

Kedvenc idézetek:
„Nem először sajnáltam, hogy nem vagyunk elég gazdagok egy jobbfajta laptophoz. Egy olyanhoz, amin nem kell húsz percig várni, míg feláll a rendszer, és rákapcsolódik a wifire. Na, jó, azért nem volt húsz perc, de kettő biztosan.”
„– És mit sportoltál?
– Hokiztam.
– Jéghoki? – ("Miért, mire gondolsz, te liba? Gyephoki? Vagy zseb?" – gondoltam.)”
„Amíg visszaálltunk a kezdőpontra, azon morfondíroztam, hogy akkor ez most jó, vagy rossz. Mert ágyba szarni nem könnyű, sőt. Körülbelül másfél éves korom óta nekem például egyáltalán nem megy.”
„Mit tudtam volna neki mondani? Hogy a kezemben van a sorsa, de én nem bírok ekkora terhet cipelni? Hogy a saját titkaimat is folyton kikotyogom, és nem biztos, hogy meg tudom őrizni az övét? Hogy eddig utáltam, mert féltem tőle, most meg annyira sajnálom, hogy legszívesebben megölelném és összecsókolnám?”
Kedvenc karakterek: Réti Bence, Balassa Robi
Borító: Sajnos nem egyedi, láttam más külföldi borítón, de illik a történethez.
Végkifejlet: Lezárt történet, nincs függővég, csak a folytatás előrevetítése.
Moly.hu, Kiadó: Tilos az Á Könyvek, 2016, 330 oldal
Behoztam a lemaradást az ifjúságis kihívással kapcsolatban! Képes voltam elolvasni a decemberre választott könyvet még decemberben! Bár az értékelés már januárban megy ki, de ez már lényegtelen. November végén ki kellett bővítenem a listát a kihíváshoz. Ezt a könyvet már régóta szerettem volna elolvasni, úgyhogy, miután lecsekkoltam, hogy megvan-e a könyvtárnak, fel is tettem a listára! Decemberre pedig már ki is választották nekem!
A történet központjában Viru áll, aki fel akarja vidítani a legjobb barátját, Dét, ezért elviszi egy szappanopera castingjára. Nem mellesleg Viru szerelmes Dé-be. Nem fogtok meglepődni, felveszik őket a szappanoperába. Ám Viru nem sokat tud a szerepéről. Megismerkedünk az összes szereplőkkel, jönnek a szokásos kalamajkák és félreértések. Vajon Viru megbirkózik az új helyzettel? Mi lesz vele és a legjobb barátjával? Kibírja az új kihívásokat?


Szirmay Ágnes, Forrás
Ez a könyv egy tipikus rózsaszín lányregény, minden vidámságával és hibájával együtt. Egy 15 éves lány hirtelen egy új élethelyzetbe kerül, ami befolyásolja az iskolai életét, a családi életét, és a barátjával való kapcsolatát is. Pár hét alatt játszódik le az egész történt, mindenki roppant kedves mindenkivel, vagyis majdnem mindenkivel. Egy ember ugyanis a fekete bárány, akit a színészek legtöbbje ki nem állhat, mert ő elzárkózik, és nem nyílik meg senkinek. Ebből, mint gondolhatjátok, újabb félreértések és gondok adódnak. Minthogy abból is, ami a legtöbb modern regény betegsége, hogy az igazság elhallgatásával könnyű félreértéseket generálni.
Mindennek ellenére, hogy ez a regény nem attól lesz jó, hogy az intelligenciádra hat, egy könnyed délutáni olvasmánynak igencsak tökéletes. Nagyon tetszett ez a kis limonádé. Azt hiszem, erre mondhatjuk azt, hogy „guilty pleasure” olvasmány, vagyis bűnös élvezet. Nem érdekelt, hogy ifjúsági cukormáz; nem érdekelt, hogy nem mágiával harcoltak benne az emberek; nem hiányoztak a sárkányok sem. Egyszerűen csak olvastam egymás után az oldalakat, és hagytam, hogy magával ragadjon a cukiság. Néha szükségem van az ilyen könyvekre is.
Nagyon érdekes volt olvasni a forgatásról, a színészek és a többi stábtag kapcsolatáról. Bár számomra azért hihetetlen ez a nagy szeretet, és a hirtelen kialakult kapcsolatok. Kissé felszínesnek éreztem őket. Valamint azt is furcsának tartom, hogy úgy várják el Virutól, hogy gördeszkázzon, hogy nem tud gördeszkázni. Nem hiszem, hogy egy 15 éves lány úgy kezdi el a karrierjét, hogy nem tud a szerepéről semmit. Maga a szereplőválogatás és a forgatás is érdekes volt, bár szívesen olvastam volna róla többet.


Forrás
Azt is kissé furcsának tartom, hogy ha a legjobb barátomat sírni látom az órán, és utána a kérdésemre, hogy hogy van, úgy válaszol, hogy semmi, akkor azt miért is hinném el? Ezt azért nem tartom követendő példának. A másik, amit talán nem kéne a mai lányoknak erőltetni, bár lehet, hogy én vagyok túlságosan nagy igényű az erős női főhősök iránt, hogy ne az legyen egy lány legnagyobb vágya, hogy a szeretett férfi meg akarja menteni. Manapság inkább azt kéne látni a fiatal lányoknak, hogy meg tudnak állni a saját lábukon, a férfi nem azért kell, hogy eltartsa és megmentse, hanem, hogy ketten, egyenlő félként alkossanak egy párt.
Viru és Bence kapcsolata nekem nagyon tetszett. Bár klisés volt és kiszámítható, de úgy volt jó, ahogy volt. Elhittem, hogy Bence így viselkedne az életben. Jó volt látni, ahogy folyamatosan egyre jobban megismerik egymást. A többi színésszel való kapcsolata is érdekes volt, bár több konfliktusra számítottam. Nem volt egyik szereplő se igazán mélyen ábrázolva, talán a következő részben erre is lesz lehetőség. 
Összességében nekem tetszett, várni fogom a folytatást. 2016-ban jelent meg ez a rész, úgyhogy most már ideje lenne, hogy kijöjjön a következő rész! Egy igazán szappanopera stílusú, könnyed olvasmány. Nem szoktam évszaknak megfelelően olvasni, viszont aki nyári olvasmányokat keres, annak ez egy jó választás lehet. Ha valakinek van egy szabad délutánja, akár annyi idő alatt is el lehet olvasni. Azt csiripelték a madarak, hogy hamarosan már kezünkben tarthatjuk a folytatást!
Nálam ez a könyv 4/5.



Forrás:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése