Havi ajánló #11

Téma szerinti ajánló havonta egyszer.

Sziasztok!

A mai havi ajánló bejegyzés ismét egy kicsit másabb lesz, mint az eddig megszokhattátok. A mai téma szerint, úgynevezett „graphic novel” ajánlót kéne nektek rittyentenem, de mivel nálunk ez nem igen elterjedt, így ezzel nem igen tudok szolgálni. Képregény ajánlót még akár készíthettem is volna, de ahhoz meg az kéne, hogy olvassak képregényt. Ami nálam általános iskolában kimerült a Garfield magazinban és a különböző újságok hátuljában lévő három kockás válogatásokban. Úgy gondoltam, hogy mivel már többször feljött ez a műfaj, és én sem vagyok vele teljesen tisztában, hogy mit is takar, megpróbálok utána járni és körbeírni, hogy miről is van szó, honnan jött, és hasonlók. A havi ajánló kezdeményezésről bővebb infót a Goodreads csoportban olvashattok, amit IDE kattintva eléritek, nézzétek meg, és csatlakozzatok, ha van kedvetek!

DC graphic novel gyűjtemény, Forrás

A Wikipedia szerint, ami nem a források legmegbízhatóbbika, de jelen esetben szerintem hihetünk neki, a graphic novel helyes fordítása képregényalbum, ami a képregények egy típusát takarja. Sokan helytelenül, grafikus novellaként szoktak rá utalni. Én általában azt szoktam rá mondani, hogy grafikus regény, ami egy normál regény hosszúságú képregény. Gondolom, hogy ezért mondják rá, hogy album. Szó szerinti fordítása rajzolt regényként értelmezhető, ami arra utal, hogy hosszabb és komplexebb a története, mint a füzet méretű társainak.

Gyakran a korábban már füzetként kiadott képregények gyűjteményét adják ki ebben a kötött formában. Jobb minőségű, időtálló anyagból készülnek. Gyakran keményborítósak, ámbár nálam épp most van kint a könyvtárból a Nimona, ami egy ilyen rajzolt regény, és az pont puhaborítós. Amerikában nagyon népszerű, rengeteg külföldi könyves oldalon belebotlik az ember. A Goodreadsen van egy válogatás a legjobb ilyen könyvekből, és több, mint 2000 kiadás van rajta. Nem tudom, ez mennyire hiteles, de azért belinkelem IDE, hogy meg tudjátok nézni. Olyan is előfordul, hogy egy népszerű könyvet kiadnak ebben a formában is, most látom, hogy Cassandra Clare Végzet ereklyéi sorozatának első részét kiadták ebben a formában.

Részlet a Hobbit graphic novelből, Forrás

Felépítését tekintve úgy épül fel, mint egy képregény. Kis kockákból, szövegbuborékkal, ahogy azt a képregényeknél is megszokhattuk. Sokan próbálták már megfogalmazni a különbséget a képregény és a képregény album között. Sokak számára a képregény eredetileg egy gyerekeknek megalkotott folyóiratot jelentett, amik hetente vagy havonta kerültek az újságárusokhoz és képregény boltokba, gyakran külön oldallal a hirdetések számára, és kiegészítve fejtörőkkel az idősebb olvasók számára. A képregény album pedig érettebb olvasótábort kívánt megcélozni, hosszabbak, és könyvesboltban kaphatók. Ám ezek a definíciók hibásak, mivel a képregény rengeteg műfajban és formában megtalálhatók, széles közönséget megcélozva, gyerekektől idősekig egyaránt.

A „graphic novel” kifejezést először 1976-ban használták úgy, hogy a képregény önmagát jellemezte, ráadásul három különböző mű esetén. Richard Corben: Bloodstar kötetén a védőborítón és a leírásban is szerepelt a kifejezés. Goerge Metzger: Beyond Time and Again, eredetileg egy sorozat volt 1967 és 1972 között, ám amikor összegyűjtve kiadták keménykötésben, a belső címoldalra felkerült ez a kifejezés. A harmadik Chandler: Red Tide című mű Jim Sterankotól, aminek szintén a leírásában szerepelt ez a kifejezés, a címoldalon pedig „a visual novel” volt látható, ám lényegében ez egy illusztrált regénynek felelt meg. Korábban is jelentek meg kemény kötésben gyűjtemények és képregények, de magát a kifejezést konkrétan leírva ezeken a műveken használták először.

Egy népszerű graphic novel sorozat részei, Forrás

Nyomtatásban azonban már korábban is előfordult. Úgy tudni, hogy legkorábban Richard Kyle használta 1964 novemberében egy hírlevélben, majd később egy újságcikkben. Kyle-t az európai és kelet-ázsiai illusztrált albumok, különösen a mangák inspirálták abban, hogy ezt a jelzőt használja. A kifejezés népszerűsége egy hónappal azután kezdett növekedni, hogy 1978-ban megjelent Will Eisner: A Contract with God and Other Tenement Stories borítóján. Ez egy gyűjtemény volt olyan rövid történetekből, ami átlagos emberek igazi, valós világ béli problémáira fókuszált, érett és komplex munka. A kifejezés megkülönböztetni szándékozott a tradicionális sorozatban megjelent képregény könyvektől.

A fent említett Eisner mű megmutatta, hogy van igény a kifinomultabb képregényekre, ami egyfajta robbanást eredményezett a műfajban az 1980-as évek közepére. Ez leginkább három mű köré csoportosult: Frank Miller: The Dark Knight Returns (1986), Alan Moore: Watchmen (1986-87) és a Pulitzer-díjas Art Spiegelman: Maus (1980-86). A meghatározó jellegzetessége az volt mindhárom műnek, hogy jelen volt egyfajta formális kontrol párosítva művészi innovációval és irodalmi minőséggel, amiben az alkotó bemutathatta egyéni stílusát. Ez a formális kontrol azt takarta, hogy annak érdekében, hogy egy meghatározott narratív hatást elérjenek, nagyon kifinomultan befolyásolták a képátmeneteket, az elrendezést, stb.

Részlet a Maus képregényból, Forrás

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a „graphic novel” megkülönböztetés nem szükséges, ez csak egy marketing kifejezés és kereskedelmi érdekek húzódnak mögötte. Köztük van Alan Moore író is, aki szerint az a kifejezés elkezdett a „drága képregények” kifejezésévé válni. Daniel Reaburn író szerint a képregényt „graphic novel”-nek hívni olyan, mintha a kukásembert közegészségügyi mérnöknek neveznénk. Az Encyclopaedia Britannica honlapján azt találtam, hogy sokan arra használják ezt a kifejezést, hogy ne érezzék magukat kényelmetlenül vagy zavarban, hogy képregényt olvasnak, mert a körülöttük lévők azt gondolják, hogy a képregény ifjúsági rétegnek szól és a kevésbé olvasottak kedvelik.

Ezek szerint nem teljes az egyetértés a könyves világban, hogy kell-e ezt a kifejezést használni, vagy sem, de ennek ellenére egyre többen olvassák. Összességében azt lehet elmondani, hogy ez egy hosszabb képregény, aminek van eleje – közepe – vége, van idő kifejteni a történéseket, jóval összetettebb, mégis megmaradt a klasszikus rajzolt képregény formánál. Mint már említettem, nálam most kint van a Nimona, ami nagyon izgatja a fantáziám, mert sok jót hallottam róla. Ezen kívül, amit nagyon sok helyen látok, az a Saga sorozat, amit szeretnék majd egyszer elolvasni, ám baromira sokallom az árát, ez eddig elrettentett a megvásárlásától. Remélem, hogy talán kicsit közelebb hoztam hozzátok ezt a kifejezést, ha szeretnétek még böngészni, belinkelek IDE még egy Goodreads oldalt, itt azt is meg tudjátok nézni, hogy mit olvastak a héten a legtöbben, mik az új megjelenések, és mik népszerűek mostanában. Az oldal angolul van, magyar oldalon nem igen foglakoznak ezzel a műfajjal.

Felhasznált forrás: Wikipédia (magyar, angol), Encyclopaedia Britannica